TANOSZ

Súlyosan le vannak maradva a magyar gyerekek a nyelvtanulás terén Európában úgy, hogy a magyar korántsem tekinthető világnyelvnek. Még a bolgár és román oktatásban is sokkal fontosabb, hogy gyerekek angolul tudjanak.

Jakab Péter a jobbik frakcióvezetője kérdéssel fordult az Emberi Erőforrások Minisztériumához, hogy megtudja „tervezik-e az általános- és középiskolai tanárok, tanítók, gyógypedagógusok, óvodapedagógusok bérének érzékelhető, a nemzetgazdasági átlagbért legalább elérő szintre történő emelését?”

A miniszter helyett válaszoló Rétvári Bence államtitkár azonban kiábrándító üzenettel élt a teljes pedagógus szakma irányába, amikor leszögezte, hogy a jelenlegi rendszer „alkalmas a köznevelés, a gyermekvédelmi szelektálás, javítóintézeti nevelés színvonalának emelésére, a pedagógus pálya presztízsének helyreállítására.”

Június végén otthagyta az új Nemzeti alaptanterv (NAT) előkészítésével megbízott kutatócsoportot a magyar nyelv és irodalom tantárgyon dolgozó valamennyi szakértő, összesen hat fő – értesült lapunk több forrásból. A hat szakember – egyetemi oktatók és gyakorló tanárok – feladata volt az irodalom- és nyelvtantanterv kidolgozása az 5. évfolyamtól a 12.-ig, de összedolgoztak az alsóbb évfolyamok szakértőivel is. Szerződésük június 30-án lejárt, és bár a projektvezetés felajánlotta nekik a hosszabbítást, egységesen a távozás mellett döntöttek. Az ok Takaró Mihály szélsőjobboldali irodalomtörténész megjelenése a tantervkészítésben. (...)

Tény, hogy a mai gyerekek figyelmét nem lehetséges ugyanazokkal az eszközökkel lekötni, mint a húsz évvel ezelőttiekét. Nemcsak a tanulási szokásaik, hanem még az agyműködésük is átalakul a technológiahasználat hatására. Mit kezdhet ezzel a tanár? Át lehet-e hidalni az iskolában is érzékelhető generációs szakadékokat?

Debrecenben közpénzmilliárdokból, vagyis a magyar adófizetők pénzéből épült elit magániskola, mégis csak egy szűk réteg gyermekei tehetik be oda a lábukat: a milliós tandíjat nem sok magyar család bírná. A becsületesen dolgozó magyar embereken élősködő elitcsapat számára ez persze nem gond; lényegében a tandíjat is a mi adóforintjainkból állják. 

A középiskolások mellett egyes egyetemek és szakok is nehéz helyzetbe kerülhetnek, miután jövőre kötelező lesz a nyelvvizsga a felsőoktatási felvételihez. Sokan arra számítanak, hogy az utolsó pillanatban enyhülni fog a kormányzati szigor.

Bár a szabály 2014-es, Rozgonyi Zoltán szerint a kormány néhány pályázati lehetőséget leszámítva semmit nem tett az iskolai nyelvoktatás fejlesztéséért. A tankönyvpiac államosítása is nehezíti a nyelvtanárok dolgát, a Magyarországi Franciatanárok Egyesülete tavasszal levélben tiltakozott amiatt, hogy a központi tankönyvjegyzéken csak egyetlen, szakmailag elavultnak tartott tankönyvcsalád maradt. Nikolics Noémi nagy sikerként könyveli el, hogy a pedagóguskar szakmai érdekképviseletének hatására a köznevelési törvény júliusi módosítása kiveszi az idegen nyelvi tankönyveket a két címre szűkült választási lehetőség korlátozása alól. Az azonban még nem világos, hogy a döntéshozók milyen irányelvek szerint fogják engedélyezni a kínálat bővítését.

Távolról sincs kész az a kormányzati nyelvoktatási tervezet, amelynek kiadását arra hivatkozva tagadta meg a szaktárca, hogy az nem nyilvános – tudta meg lapunk.

Az Igazgyöngy Alapítvány vezetőjének nem az egyházzal, hanem az egyházi oktatás szegregáló hatásával van baja. Szerinte elfogadhatatlan, hogy hogy az állam többet költ az egyházi iskolákba járó, magasabb státuszú családok gyermekeinek oktatására, mint a mélyszegénységben élőkre.

Persze mi lenne vonzó abban az oktatási rendszerben, amelyet az állam teljesen maga alá akar gyűrni, a tankönyvpiacról például száműzte a piaci feltételeket. Persze Maruzsa Zoltán szerint az nem a választék szűkülését jelenti, ha a 13 millió magyarországi tankönyvből mára nagyságrendileg 12 millió állami kiadású lett. Persze úgy könnyű az állam fölényét kialakítani, hogy sok esetben kimondva vagy kimondatlanul, bizonyos kényszernek megfelelve egyes tankerületek nem engedélyezték a hozzájuk tartozó iskoláknak, hogy a magánkiadók által gyártott tankönyvek közül rendeljenek. Miközben az állam arra is magasról tesz, hogy tavaly októberben a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) elmarasztalta Magyarországot a tankönyvpiac állami monopolizálása miatt.

Egy csomó olyan megnyomorított gyerek fog felnőni, aki akár kiváló tehetség lehetett volna – mondja Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus a köznevelési törvény módosítása kapcsán. Azzal, hogy minden gyerekre egyazon korban egyforma oktatást akar a kormány ráerőltetni, szerinte mindenki sérül: az is, akinek különleges módszerekre lenne szüksége, és az is, aki amúgy elviselné a körülményeket, de azt már nem fogja, hogy a pedagógus figyelmét elvonják a különleges társai. A szakember szerint az átlagos fejlettségű gyerek lényegében már nem létezik, akár a másikhoz viszonyítva, akár a saját részképességei között öt év differencia is lehet – már hatéves korban. Éppen ezért hozták létre az atipikus fejlődés szakirányú továbbképzés szakot, ám a módszerek gyakorlatba való maradéktalan átültetéshez az oktatási rendszernek jónéhány olyan tárgyi feltételt is biztosítani kellene, amiről a kormányzat láthatóan hallani sem akar.